oldal bontása
barthiánus neo-ortodoxia
Dr. Juhász Tamás prof.
nyílt levele a
Magyar Református Egyház
képviseletében
liberalizmus és a
hat pontban
alkalmazásáról és helytállóságáról
hitvalló reformátusság
KGTMI diákjai
válaszlevele a
presbiteriánus egyház
képviseletében
„ ... Kétségtelenül, önök kérdezhetik: Hogyan következett ez be? A válaszért nem kell sokáig kutatni. Az emberek inkább hamis filozófiákra és emberi hagyományokra hallgattak Isten szava helyett. A hit megtagadása nem hirtelen és nem nyíltan történt. A változás fokozatosan következett be azzal, hogy az oktatási intézményekben és hazánk szószékein a kálvinizmust az arminianizmussal helyettesítették. Így a talajt előkészítették egy olyan filozófia számára, amelynek a középpontjában és a végén az ember áll, és nem Isten. Amikor ez a filozófia tért hódított, ez nem a pragmatizmus és a materializmus formájában következett be, amelyek az egyházat akarták uralmuk alá venni. A pragmatizmus és a materializmus nyíltan támad. Ezeket az irányzatokat mindig fel lehet ismerni. De a Sátán a világosság angyalaként jelent meg. Az idealizmus formájában jött. Irgalmas samaritánusokként az idealisták azt állították, hogy azonosak Isten embereivel. Nem küzdünk-e mindnyájan magasrendű eszmékért? – kérdezték. Nem szolgáljuk-e mindnyájan ugyanazt az Istent? Nem kellene-e együtt viselni a háborút a materializmus és a szekularizmus ellen? Az idealisták így érveltek és így hízelegtek. Sok őrálló ember a Sion falairól, elfáradván az állandó küzdelemben, hallotta a csábító hangot és engedett a kísértésnek. Magasrendű eszmékről kezdtek prédikálni, igaz ügyekről és nemes célokról, de elfelejtették a kereszt botrányát
...
A közelmúltban a dialektikus teológia betette lábát Princetonba... A dialektika és az idealizmus számára az ember a fellebbezés végső fóruma. E szerint sem a dialektika sem az idealizmus számára nem létezik olyan végső kinyilatkoztatás, mint ami a keresztyéneknek adatott a Szentírásban. A református hit szerint a hívő a Szentírás alávetettjének tekinti magát; a dialektikában viszont a hívő a Szentírást tekinti önmaga alávetettjének. A református hit ragaszkodik a történelemben kijelentett objektív igazsághoz; a dialektika ezzel szemben mindig teljesen szubjektív ...” Cornelius Van Til, Debrecenben el nem mondott beszédéből / idézet "Keresztyénség és liberalizmus" könyv előszavából
További R500 Ajánló